Amikor a fagyi visszanyal….

Gyakori tapasztalatom, hogy a klienseim azt hiszik, hogy én, a pszichológus mindig szuperül kézben tartom az életemet, sosem veszekszem senkivel, s különösen: remekül nevelem a gyerekeimet.

Be kell valljak valamit: hát ez nem így van. 😁 Bár tény, hogy a sok év önismeret segít abban, hogy jobban kezeljek helyzeteket, de bizony én is emberből vagyok. Néha tök fáradt vagyok ahhoz, h asszertíven kommunikáljak (vagy egy kliensekkel teli nehéz nap után egyáltalán kommunikáljak…), néha nekem is elgurul a gyógyszerem, s akkor mondok/teszek olyat, amit később megbánok, sőt – bár vannak jól használható eszközeim – de bizony a gyerekeimet sem nevelem tökéletesen…..

Mindamellett, hogy nem is tartom egészségesnek, hogy a magánéletemben pszichológusként viszonyuljak a barátaimhoz, családomhoz, s igyekszem nem is így jelen lenni a kapcsolataimban, de azért nem tudom teljesen függetleníteni magam a hivatásomtól.

Ennek egyik legrosszabb vetülete pont a gyerekeimhez kapcsolódik : igen nehéz tud az lenni, amikor az ember nemcsak érzi, hogy valamilyen szitut nem tud megfelelően kezelni, hanem pontosan tudja, hogy milyen károkat okoz…

Na persze, vicces pillanatok is adódnak. Mint pl. legutóbb, amikor drága leszármazóim a sokadik szülői fuvolázásra sem akarták abbahagyni a kaszinót az esti lefekvés után, így kénytelenek voltam felmenni hozzájuk, nyomatékosítandó az addig eredménytelen felszólításokat. Mikor megláttam, hogy nem csak hangosan társalognak, hanem szét is vannak dobálva a dolgok, akkor bizony türelmem végére értem, s emelt hangon elkezdtem kiosztani őket (mondtam, hogy messze vagyok a tökéletes szülőtől….😆). 

Mire a fiam, sztoikus nyugalommal felém fordul, s azt mondja nekem „látom, nagyon fáradt és ideges vagy, tudod mit, menj le, gyere fel egy perc múlva, addig én gyorsan összepakolok. „

Kislányom pedig odaszaladt hozzám, megsimogatott, miközben azt mondogatta :  „először próbálj megnyugodni, lélegezz mélyeket.” Majd felragyog az arca, s kivágja : „négyszöglégzés”.

(Klienseim számára ismerős lehet : ez egy speciális légzéstechnika, pánikroham, szorongás esetén segíthet – ha valaki nem tudja, szívesen megosztom kommentben, hogyan csináljuk. )

Bevallom, ezen a ponton elnevettem magam, s elszállt a mérgem. Most mit lehet ezekre mondani? Ilyen az, amikor a fagyi visszanyal…

Ugye, hogy a pszichológusok élete sem könnyű?!😅

Tetszett, amit olvastál? Köszönöm, ha megosztod, így másokhoz is eljut az információ!

Kapcsolódó bejegyzések

  • Amikor a fagyi visszanyal….

    Amikor a fagyi visszanyal….

    Gyakori tapasztalatom, hogy a klienseim azt hiszik, hogy én, a pszichológus mindig szuperül kézben tartom az életemet, sosem veszekszem senkivel, s különösen: remekül nevelem a gyerekeimet. Be kell valljak valamit: hát ez nem így van.…

    Elolvasom

  • Amikor nem sétálunk tovább…

    Nemrég olvastam egy történetet az egyik Facebook-oldalon. Arról szólt, hogy egy nő nem sétált tovább, amikor meghallotta, hogy valakit bántalmaznak. Megállt, odament, és ezzel talán meg is mentett valakit. Ez az eset mélyen megérintett, és…

    Elolvasom

  • Szeretet?!

    Szeretet?!

    Talán már mindenki által unalomig ismert alaptétel a pszichológiában, hogy a gyerekkorunk és a szüleink meghatározóak az egész életünkre, egész lelkivilágunkra vonatkozóan. Sok nehéz történetet hallok a rendelőmben elhanyagoló, szenvedélybeteg, súlyosan bántalmazó szülőkről. Mindezen történetek…

    Elolvasom